Az embereknél a szexuális orientáció a serdülőkor elején jelenik meg, amikor még nem volt szexuális tapasztalatuk. Évek óta vita folyik arról, hogy egy személy szexuális irányultságának alakulását biológiai, pszichológiai, szociális vagy mindezen tényezők egyszerre befolyásolják. Számos országban végeztek kísérleteket annak bizonyítására, hogy mi okozza az emberek bizonyos szexuális irányultságát.

Egy 2009-es tanulmány [156] kimutatta, hogy a homoszexuális férfiak erősebben reagáltak az androsztenon feromonra, mint a heteroszexuális férfiak. A szexuális orientáció tehát befolyásolja a szagok és a feromonok érzékelését.

A svéd Karolinska Institutet Kutatóintézet neurobiológusai az agy anatómiáját tanulmányozták szexualitás összefüggésében. Észrevették, hogy a meleg férfiak agya úgy működik, mint a leszbikus nők agya, a leszbikus nők agya pedig úgy, mint a heteroszexuális férfiaké. A kutatás során ugyanaz az agyrész aktiválódott.

Egy további tanulmány (2014) megállapította, hogy a homoszexuális férfiak úgy reagálnak más férfiak illatára, mint a heteroszexuális nők, a homoszexuális és biszexuális nők pedig úgy reagálnak más nők illatára, mint a heteroszexuális férfiak.

Kutatásuk eredményei alapján arról is beszámoltak, hogy két olyan emberi feromont találtak, amelyek felelősek a szexuális irányultságért. A kutatócsoport két emberi biokémiai vegyületre összpontosított: az androsztenone, amely a férfiak verejtékében található, és az androstenolra, amely a nők vizeletében található.

Dr. Savic kimutatta, hogy az androstenone (egy tesztoszteron származék) erősen aktiválja a női agyat. Hasonló volt a helyzet az androstenollal, amely a női nemi hormonok, az ösztrogének származéka. Serkentette a férfiak agyát.

A Svéd kutatók úgy döntöttek, hogy egy lépéssel tovább mennek, és megvizsgálják, hogy a feromonok hatása csak a nemtől vagy a szexuális irányultságtól függ-e.

A kísérletbe 36 személyt hívtak meg – 12 heteroszexuális nőt és 24 férfit, (felerészben, 12 heteroszexuális és felerészben, 12 homoszexuális férfit).

Kezdetben mintákat kaptak a közönséges illatokból, mint például a levendula és a cédrus. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és számítógépes tomográfia (CT) segítségével végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az agyuk szaglóérzékkel kapcsolatos központjai stimulálva vannak.

A kísérlet második részében a résztvevők feromonokat, azaz androsztenonet és androstenolt tartalmazó kémcsöveket kaptak. Kiderült, hogy ezúttal nem a szaglókérget ingerelték, hanem egy másik agyi központ egy részét – az ún. hipotalamuszt (tudatalatti), amely nagyon fontos szerepet játszik a szexuális viselkedésben.

A heteroszexuális nők és férfiak esetében a reakció várható volt. A nők hipotalamusza reagált az androstenonera, a férfiaké az androstenolra. A melegek esetében azonban más volt a helyzet.

Kiderült, hogy agyukat nem ösztrogének stimulálták, hanem a nőkhöz hasonlóan egy tesztoszteron származékra reagáltak – teljesen másképp, mint a heteroszexuális férfiaknál.

Ez azt jelenti, hogy a homoszexuális férfiak más férfiak feromonjaira reagálnak. Ez egy nagyon fontos eredmény!

Korábban a kutatók azt gondolják, hogy ez bizonyíték arra, hogy a homoszexualitás biológiai állapot (veleszületett), és nem egyénileg választott – az élet során szerzett.

A mai tudomány állása szerint a kutatók azonban már inkább hajlanak affelé a gondolat felé, hogy az ellenkező tézis a helytállóbb; miszerint az agy a személy élete során erős összefüggéseket alakított ki az azonos nem vonzereje és illata között – vagy épp az ellenkező nemtől való idegenkedés az átélt trauma következtében.

A friss kutatásból kiderült, hogy a feromonok és az aromás vegyületek hatással vannak az emberi agyra és stimulálják azt.

A Svédek élen járnak a feromon kutatásában. Egy kísérletükben sikerült bizonyítaniuk, hogy a leszbikus nők az androstenone feromon stimulációra a fő szaglóhálózaton keresztül reagálnak, nem pedig az agy elülső hipotalamuszán (VNO) keresztül. Androstenol feromon szaglásakor viszont az elülső hipotalamust (VNO) szaglórégiókat használták, hasonlóan a heteroszexuális férfiakhoz.

Az androstenol feromon alkalmazásával kapott eredmények tehát hasonlóak voltak a heteroszexuális férfiaknál, mint a heteroszexuális nőknél megfigyeltekhez. A homoszexuális nők úgy reagáltak az androstenol feromonra, mint a heteroszexuális férfiak.

Ez azt jelenti, hogy egy leszbikus nőt egy másik nő feromonjai izgatnak. A tanulmány azt is megállapította, hogy a homoszexuális nők verejtékének más szaga volt, mint a heteroszexuális nőké, a fő emberi megértési rendszer (MHC) különbségei miatt.

A kutatások megerősítik, hogy az agyunk másképp reagál a feromonokra, mint a „hétköznapi”, ismerős illatokra. Továbbá a kísérletek eredményei összefüggést mutatnak a szexuális irányultság és az agy működése között.

Az egyes kémiai vegyületekre adott reakciót (vagy a reakció hiányát) tehát nem a biológiai nem, hanem a szexuális irányultság határozza meg.

Ez rendkívül fontos felfedezés, mert megerősíti a heteroszexuális és homoszexuális emberek agyának szerkezetében és működésében fellelhető különbségekről szóló tézist és bizonyítja, hogy a szexuális irányultság biológiai tulajdonság.

Philadelphiában a neves neurofiziológus Wysocki a csapatával hasonló eredményekre jutott. Ők 82 embert (homoszexuális és heteroszexuális férfiakat és heteroszexuális nőket) vizsgáltak meg, akiket más heteroszexuális és homoszexuális nők és férfiak testéből származó 1-1 szag egyikét kapták.

A kísérletből kiderült, hogy a meleg férfiak agya jobban reagál a meleg férfiak illatára és az agyuk ennél kevésbé reagál a heteroszexuális egyénektől származó illatokra és aromás vegyületekre (feromonok).

Összefoglalva, a homoszexuális férfiak és nők szaglás érzékelése eltérőek, mint a heteroszexuális nők és férfiak esetében. Másképp reagálnak a feromonokra. A kísérletekben felismerték, hogy a feromonok olyan anyagok, amelyek nemcsak a fajon belüli, hanem a szexuális orientáción belüli kommunikációt is serkentik.

A homoszexuális férfit egy férfi feromonjai, a homoszexuális nőt pedig egy másik nő feromonjai vonzzák!